The colour of the week: GREEN

Hihetetlen, hogy ha az ember nyitottá válik valamire, mennyi csatornán árad felé az információ az adott témával kapcsolatban. Sokszor nem hiszem el, hogy korábban hogy lehettem annyira vak/süket, hogy nem realizáltam, hogy a téma mennyire ott lebeg a levegőben. Ebben az esetben: a green smoothie-k pozitív hatásai a szervezetre. Kb. egy éve figyelek jobban oda a táplálkozásomra, és hozok tudatos döntéseket ezzel kapcsolatban (korábban inkább a hízlal vagy nem volt a fő kérdésJ, bár igazából soha nem voltak súlyproblémáim.) És mindezidáig nem találkoztam ezzel a rendkívül egészséges táplálkozási módszerrel. Természetesen nem azt mondom, hogy nem tudtam a smoothie, mint olyan létezéséről, vagy még soha nem ittam volna gyümölcs smoothie-t. Azért hívom módszernek, mert nem egyszerűen arról szól ez a dolog, hogy heti egyszer összeturmixolsz egy banánt meg egy almát, és megiszod, hanem gyakorlatilag bármilyen gyümölcs és zöld levél (saláta, spenót, sóska, rukkola, stb.) kombinálásával ezek az italok gyakorlatilag az ember alapvető, napi táplálékává válnak.

Vera (Living here and there http://sunnywalk64.wordpress.com/), egy madridban élő magyar lány blogja hívta fel a figyelmemet a témára. Még nagyon az elején járok a dolognak, alig egy hete iszom naponta zöld smoothie-t, és még rengeteget kell utánaolvasnom a témának, de nagyon lelkes vagyok, és a testem imádja a rengeteg vitamint, amit a sok zöld és gyümölcs által kap.

A zöld smoothie-k fogyasztása gyakran együtt jár egy vegetáriánus vagy vegán életmóddal. Én - bár nagyon kevés húst eszem - nem vagyok egyik sem, mindamellett, hogy nagyon megértem azokat, akik felhagytak a húsevéssel. Én (még) egyszerűen nem vagyok azon a ponton, de figyelek a testemre, és mihelyt azt érzem, hogy nem kívánom, fel fogok hagyni vele. Nem szeretem a hirtelen meghozott döntéseket életmód kérdésekben, mert általában a hirtelen jött lelkesedés elillan, és a nagy elvek hangoztatása után hirtelen ott vagy ahonnan elindultál.  Ezáltal sok ember elveszti az autentikusságát. Én azt gondolom, hogy megalapozottan, lépésről lépésre lehet csak valóban életmódot váltani, folyamatosan figyelve a testünk válaszaira, és a gondolkodásmódunk alakulására. Na, elég az okoskodásból J

Látjátok, hogy én is mennyire az elején vagyok még az útnak. Nem az a célom a bloggal, hogy tanítsak, hanem inkább az, hogy egy forum legyen, amin hasonló érdeklődésű emberek megosztják egymással a gondolataikat, a tudásukat sok féle témáról. Hiszen az életben nem feltétlenül vesznek körül minkent olyan emberek nap mint nap, akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak. Ez persze nem baj, de természetes, hogy az ember folyamatosan keresi a “hasonszőrűeket” :-D  

Faking seaside holidays in sunny Berlin

2 évvel ezelőtt még szánalmasnak találtam, ma viszont inkább aranyosnak, hogy a németek mennyire tudják értékelni a napsütést. Amint a felhők mögül akár csak 5 percre is előbújik a nap, ők már kint ülnek, nem számít, hogy egyébként cask 10 fok van. Ha pedig megérkezik a (pár hetes) nyár, a parkok csordultig vannak a bikiniben, fürdő (alsó)nadrágban (egyes park szegletekben akár anélkül) napfürdőző emberekkel. Ez hétvégén már annyira durva méreteket ölt, hogy nincs semi privát szférád…

Ma van szerintem az idei nyár eddigi legmelegebb napja itt Berlinben, és mivel szabadnapos vagyok, elsétáltam (kb. 3 perc) a közeli parkba egy kicsit olvasgatni, napozgatni, és nagyon jól is esett. Igaz, hogy még mindig hiányzik nyaranta a tenger, igyekszem is legalább évente egyszer eljutni valami meleg helyre, de hát a kicsit is értékelni kell, nem igaz? Egészen a múlt hét végéig kabátban jártam…ahhoz képest most szinte Hawaii-on érzem magam. J

Sminkesként természetesen nagyon érdekel a bőrápolás, a bőrvédelem; úgy gondolom, hogy a bőrproblémák megoldása nem az alapozó felvitelével, még csak nem is a hidratálással, hanem a helyes táplálkozással, belső hidratálással és általánosságban az egészséges életmóddal kezdődik.

Természetesen rengeteg teória létezik arról, hogy mi is az egészséges életmód része, táplálkozásban is és azzal kapcsolatban is, hogy mitől lesz szép a bőrünk, és mivel ártunk neki. Az esetek 90%-ában a napsugárzás kártékony hatásairól lehet olvasni, és arról, hogy minden eszközzel védekeznünk kell ellene, hiszen a bőr öregedéséért nagyon nagy részben Ő (a nap) a felelős.

Munkám során is rengeteg olyan - főként idősebb, de sajnos fiatalabbakkal is - nővel találkoztam, akik pigment zavarokkal, májfoltokkal küzdenek, és már nem tudják, hova forduljanak megfelelő fedésű alapozóért. Ez is azt erősíti meg, hogy a napsugárzás ellen védekezni kell.

Mivel igen sok az ellenérv, nagyon szöget ütött a fejemben az a youtube video (http://www.youtube.com/watch?v=VNxacwPe5Vw&feature=BFa&list=ULWye6RRHhBgs), amit ma délelőtt láttam. Egy brit nutritionist, Star Khechara azt mondja, hogy igenis ki kell tennünk magunkat a napsugaraknak, hiszen a nap energiát ad, és ez az egyetlen módja szervezetünkben a D vitamin előállításának. Az állati eredetű táplálékon keresztül bevitt D vitamint fake-nek nevezi. Természetesen nem arra buzdít, hogy minden “hófehérke” feküdjön ki a tűző napra 3 órára, és égesse magát szénné, hanem arra, hogy lassan és fokozatosan -de napvédő krém nélkül - napfürdőzzünk, mégpedig rendszeresen. A napvédő krémeket veszélyesebbnek tartja mint a napot. Ha pedig az ember már szerzett egy kis színt, az maga a napvédő “szer”. A helyes - gyümölcsökben, zöldségekben nagyon gazdag - táplálkozás is véd a leégés ellen. Azt mondja, hogy ha az ember nem kap megfelelő mennyiségű D vitamint, azzal elősegíti különböző daganatos betegségek kialakulását. Ezt arra hozza fel ellenérvként, hogy sokan a napsugárzást teszik felelőssé a bőrrák kialakulásáért. Miközben a napvédő szerek évről évre kelendőbbek a piacon, ezzel párhuzamosan a bőr rákos megbetegedéseinek a száma is felfelé ível. Ez valóban figyelemre méltó. Arról már korábban is hallottam, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen naptejjel védekezik az ember, mert azok a készítmények, amik kémiai úton védik a bőrt, maguk is kártékonyak.(Ennek biztosan még jobban utána fogok olvasni a napokban.)   

Ezen a videón felbuzdulva - mivel nekem azért már az áprilisi görög nyaralás és a 2 héttel ezelőtti magyarországi kiruccanás során let egy kis színem - ma másfél órát töltöttem a napon, mégpedig napkrém nélkül. Az arcomra sem tettem extra semmit, de még talán a délelőtt felkent SPF 25 -et tartalmazó arckrém hatott valamit, és azért biztos ami biztos feltettem napszemüveget és kalapot J

Azt már biztosan állíthatom, hogy nem égtem le, és nagyon szépen barnultam a relative rövig napon töltött időhöz képest. DE: egyrészt nem a földközi tengeri vagy afrikai napról beszélünk, hanem a szánalmas - magához képest azért persze meleg - észak-németországi napról, másrészt pedig azért még egy alkalomból nem vonok le messzemenő következtetéseket. Hozzáteszem, maga a nutritionist csaj Dél-Angliában lakik, ahol azért megint csak viszonylag nehéz leégni…

Szóval az a lényeg, hogy nem tudom eldönteni, hogy higgyek-e a teóriának. Ha valakinek van ezzel kapcsolatban infója, azt szívesen “meghallgatnám.” 

Igazi hősnek éreztem magam ma reggel, amikor a vasárnapi 2,5 órás futóedzés után képes voltam 7-kor kimászni az ágyból, és újra futócipőt húzni. Szeretek reggel futni. Az egyetlen nehézség benne az, hogy nem bírok éhgyomorral elindulni. Valami apróságot (pl. egy banánt) muszáj bekapnom, és szeretem a reggeli tejeskávémat is meginni előtte. A probléma nem is a kávé, mert az felpörgeti a szervezetet (még ha nem is a legegészségesebb módon), hanem a tej (nélküle ugyanis túl keserű nekem). Bár most épp zabtejjel és nem tehéntejjel ittam, mégsem tudta a gyomrom fél óra alatt feldolgozni az italt, tovább pedig nem akartam várni, úgyhogy inkább elindultam.

Futás közben fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mennyivel gördülékenyebb lenne a reggeli sportba indulás, ha tartanék a hűtőben/mélyhűtőben szénhidrát dús és proteinben szegény reggeli falatkákat, amiken aztán nem kell a gyomromnak órákig nyammognia, és már fél órával felkelés után tiptop formában lennék.

A következőket gyúrtam össze, és fagyasztottam le apró adagokban:

2 banán
1,5 bögre zabpehely
1 bögre zabkorpa
2 sárgarépa (lereszelve)
2 evőkanál méz (ha valaki nagyon édesszájú, akkor mehet bele több is, úgyis ledolgozzuk aztán)
1-1,5 dl lefőzött kávé (nem tudom, hogy kielégíti-e a reggeli kávéigényemet, de próbaként így adagoltam)

A kávéval való kapcsolatom az utóbbi 1-2 évben úgy változott, hogy először napi kettőre redukáltam a korábbi inkább hármat, most pedig a reggeli kávém után már 90%-ban egyáltalán nem iszom többet. Még nem jutottam el arra az elhatározásra, hogy  feladjam, főként mivel néha alacsony a vérnyomásom, meg mert szeretem az ízét :-)) Azt viszont mindenképpen ki akarom próbálni, hogy egy-két hétre kihagyom a reggelimből, csak hogy tudjam, hogy milyen szinten függök tőle, mennyire tudom nélkülözni és milyen változásokat okoz a közérzetemben. Ez még a jövő titka, de abban biztos vagyok, hogy ha nem is napi szinten, néhanapján később is megiszom egy-egy bögre tejeskávét. Nem szeretem a tiltólistákat!

Eredmények, tervek

Úgy tűnik, programom első pontja hamarosan megvalósul. Szeptember környékén nagy eséllyel lesz egy állandó munkám :-D Szóval ha minden igaz, happiness project első pont: pipa!!!

Most 3 napom is szabad egymás után, és ezt az időt most egy kis rendszerezésre, pihenésre és feltöltődésre szánom. Múlt héten ismét beiratkoztam egy fitness klubba, ahol van szauna is végre, úgyhogy azt hiszem mindjárt el is megyek egy kicsit "melegedni". Iszonyatosan szeretek szaunázni, és nagyon jót is tesz a testemnek, úgyhogy heti 2-szer mindenképp el fogok járni mostantól. (Jó módszer a téli depresszió  megelőzésére is, amire amúgy hajlamos vagyok sajnos, illetve az voltam.) A tegnapi kimerítő 21,5 km-es futás után azt hiszem, egy kis lazulásnál többre ma nincs szükségem. Aztán holnap ismét irány a park.

Ja, amire jobban kell figyelnem: a kapcsolataim ápolása. Néha annyira koncentrálok az életem alakítására, és a párkapcsolatomra, hogy nem figyelek eléggé oda  a barátaimra és a családomra. Ami pedig nagyon fontos része a teljes egésznek

                                      (http://planetthrive.com/2009/04/living-a-holistic-life/)

Ezt az ábrát eredetileg Joshua Rosenthal Integrative Nutrition című könyvében találtam, és nagyon magával ragadott, mert annyira igaz. Csak úgy élhetünk teljes életet, ha mindenre odafigyelünk. Megehetjük a világ összes brokkoliját, vagy sportolhatunk heti 5-ször, ha egyébként nem figyelünk a szeretteinkre, vagy nap mint nap stresszel a munkánk.

Önérzet és önbizalom

Nincs ezen mit szépíteni: minden kezdet nehéz. Akár egy új sportágba kezdünk bele, akár egy új nyelv elsajátításába (tipikus, hogy milyen "kezdetek" jutnak eszembe:-), akár bármi más komplex dologba. Egy új országban gyökeret verni sem éppen könnyű.
Az elején - főleg mivel a nyelv is óriási probléma volt - nagyon sok problémám adódott: pl. a magyar bankkártyámmal nem tudtam fizetni a szupermarketben (most már tudom, hogy azért, mert egyszerűen az az üzlet nem fogad el mastercardot), minden hivatalos dolog elintézéséhez segítségre volt szükségem (ami már bárkinek frusztrációt okozna, tehát annak,aki olyen önérzetes, mint én pláne), teljesen hátrányos helyzetűnek és alsóbbrendűnek éreztem magam minden munkainterjún az anyanyelviekkel szemben, nem volt itteni biztosításom, tehát csak vészhelyzetre voltam biztosítva..stb. A helyzet azóta nagyon sokat változott persze; minőségi változások következtek be az életemben, főként az elmúlt egy év során: meg munkát szereztem magamnak teljesen egyedül, bankszámlát nyitottam t.e., biztosítást intéztem t.e., lefutottam egy félmaratont, barátokat szereztem...stb. Más szóval Németország valóban a második otthonom lett.

Azt hittem, az önbizalmam is óriásit fejlődött az évek során, ma viszont újra előjött belőlem az "ez nem fair" érzés, amikor nem engedtek be a konditerembe, mivel másodszor sem volt nálam a címbejelentő lapom, ami elvileg a regisztrációhoz tartozna. Rögtön az a nagyon buta érzés kerített hatalmába, hogy biztos negatív megkülönböztetésben részesülök, mert külföldi vagyok...Az a baj, hogy rögtön felhúzom magam az olyan helyzetekben, amikor tehetetlennek érzem magam, és át sem gondolom a szitut. Hiszen hol is vagyok?? Németországban, a szabályok szentélyében. Itt nincsenek kiskapuk, illetve sokkal kisebbek azok a "kapuk" mint Magyarországon. Megszoksz vagy megszöksz.

Alapvetően utálom a szabályokat; nem szeretem, ha korlátoznak, de már vagyok annyira felnőtt, hogy felfogjam a szükségességét néhány korlátozásnak. Mondjuk úgy, hogy nem mindenki rendelkezik olyan I.Q.-val és E.Q.-val mint én. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy én extrém intelligens vagyok, hanem azt hogy extrém sok hülye futkos a világban, és őket igenis szabályozni kell :-))

Szóval Németországban sok szabályt kell betartanunk, de emellett erős jogokkal is rendelkezünk. Én is, mivel adófizető EU polgár vagyok életemben először:-D Szóval azt hiszem, nem duzzogok sértettségemben, hanem inkább holnap visszamegyek a konditerembe és bemutatom a címbejelentőmet. Ez így a lelkemnek is jobb lesz! Az pedig a legfontosabb.

tandem

Lehet, hogy csak nekem okoz gondot egy idegen országban teljes értékű emberként élni...de őszintén szólva nem hinnem, hogy egyedül vagyok a problémával. Már nagyon sokat tettem annak érdekében, hogy leküzdjem a gátlásaimat, a kezdetekhez képest már sokkal de sokkal jobban érzem magam: megtanultam elég jó szinten a nyelvet, és ennek köszönhetően vannak barátaim, rendszeres munkám, jövedelmem, hobbim. Ez már egy teljes életnek mondható, sőt ha őszinte akarok lenni magamhoz, sokkal inkább úgy élek, ahogy mindig is akartam, ahhoz képest ahogy anno Magyarországon éltem. Természetesen nem tudok, és nem is akarok elszakadni a családomtól és az otthoni barátaimtól, ők mindig is hiányozni fognak az itteni életemből. Ezen semmilyen jólét és sikeres önmegvalósítás nem változtathat.
Nem tudom lehetséges-e egy idegen nyelvet anyanyelvi szintre fejleszteni, mindenesetre nekem még az is nagyon nehezen ment, hogy eljussak egy olyan nyelvi szintre, amivel már szórakoztató a beszélgetés és amivel tudok dolgozni. Az nem kérdés, hogy követek el hibákat, mindig is fogok. DE nagyon fontosnak tartom, hogy amennyire csak lehet, fejlesszem magam. Nem akarok leragadni ezen a szinten, bármennyire kényelmes is volna : nem tökéletes, de mindenki megért, és bármit el tudok intézni. Éppen ezért kerestem magamnak egy tandempartnert, vagyis egy német anyanyelvűt, aki magyarul akar tanulni. Persze neki én sokkal inkább a magántanára vagyok, mint a beszélgetőpartnere, mert elég keveset tud magyarul, de ha cserébe ő kijavítja a hibáimat és új kifejezéseket tanít, én szívesen tanítom magyarul. Úgyis mindig akartam magyart tanítani.
Nem tudom, mennyi haszna lesz a dolognak, de ha hetente 2-vel kevesebben mosolyognak rám, miközben beszélek - gondolva, hogy milyen cuki az akcentusom - akkor már megérte...

otthon, boldog pillanatok

Ezt a bejegyzést 2 héttel ezelőtt írtam, de mivel eléggé hektikus 2 hét áll mögöttem, csak most teszem közzé:

10,2 km ma reggel. ezek a kedvenc futásaim, amikor otthon vagyok a szüleimnél, és apukám eljön velem a határba futni. Ő persze biciklivel jön, de nem számít. Mivel itthon tombol a nyár, óriási hőség van, amit Berlin csak nagy ritkán lát, reggel fél 8-kor indultunk, és fél 9-re már újra otthon is voltunk. Aztán elővettem a mélyhűtőből az eperszezonban kifejezetten nekem lefagyasztott epret, és csináltam belőle egy eperturmixot.

Szeretem ezeket a rövid, de tartalmas és szeretettel teli itthon töltött napokat: rétest sütni anyukámmal, játszani az udvaron a kutyákkal, együtt uzsonnázni (kb 2 órával ebéd után) az öcsémmel és századszor is végighallgatni a mama gyerekkori történeteit...Ezek azok a dolgok, amiket a távolság még inkább fontossá tesz, amiket sokkal inkább tudok értékelni, mióta a hétköznapjaink egymástól 900 km távolságra  zajlanak.