7/18/2012

tandem

Lehet, hogy csak nekem okoz gondot egy idegen országban teljes értékű emberként élni...de őszintén szólva nem hinnem, hogy egyedül vagyok a problémával. Már nagyon sokat tettem annak érdekében, hogy leküzdjem a gátlásaimat, a kezdetekhez képest már sokkal de sokkal jobban érzem magam: megtanultam elég jó szinten a nyelvet, és ennek köszönhetően vannak barátaim, rendszeres munkám, jövedelmem, hobbim. Ez már egy teljes életnek mondható, sőt ha őszinte akarok lenni magamhoz, sokkal inkább úgy élek, ahogy mindig is akartam, ahhoz képest ahogy anno Magyarországon éltem. Természetesen nem tudok, és nem is akarok elszakadni a családomtól és az otthoni barátaimtól, ők mindig is hiányozni fognak az itteni életemből. Ezen semmilyen jólét és sikeres önmegvalósítás nem változtathat.
Nem tudom lehetséges-e egy idegen nyelvet anyanyelvi szintre fejleszteni, mindenesetre nekem még az is nagyon nehezen ment, hogy eljussak egy olyan nyelvi szintre, amivel már szórakoztató a beszélgetés és amivel tudok dolgozni. Az nem kérdés, hogy követek el hibákat, mindig is fogok. DE nagyon fontosnak tartom, hogy amennyire csak lehet, fejlesszem magam. Nem akarok leragadni ezen a szinten, bármennyire kényelmes is volna : nem tökéletes, de mindenki megért, és bármit el tudok intézni. Éppen ezért kerestem magamnak egy tandempartnert, vagyis egy német anyanyelvűt, aki magyarul akar tanulni. Persze neki én sokkal inkább a magántanára vagyok, mint a beszélgetőpartnere, mert elég keveset tud magyarul, de ha cserébe ő kijavítja a hibáimat és új kifejezéseket tanít, én szívesen tanítom magyarul. Úgyis mindig akartam magyart tanítani.
Nem tudom, mennyi haszna lesz a dolognak, de ha hetente 2-vel kevesebben mosolyognak rám, miközben beszélek - gondolva, hogy milyen cuki az akcentusom - akkor már megérte...

No comments:

Post a Comment