"A great pleasure in life is to do what they say you can't" (Paolo Coelho)
Régen elég sok Paolo Coelho regényt elolvastam, és az első néhány (Veronika meg akar halni, Az Alkimista, 11 perc) még kifejezettem tetszett is. Adott valami újat: egyszerű volt, érthető mégis bölcs. Mostanra már kicsit túl egyszerűnek is érzem Coelho regényeit, de még mindig szeretem ezeket a jól megfogalmazott, inspiráló bölcsességeket. Amikor azt hallom, hogy emberek lehúzzák az írót, hogy milyen primitív könyveket ír, mindig azt mondom, hogy egy-egy gondolatért igenis megéri elolvasni őket.
Ez az idézet nem tudom, hogy melyik könyvéből származik, az is lehet, hogy csak egy interjúban mondta, de nagyon igaz. Pontosan ezt érzem, pontosabba éreztem eddig a maratonnal kapcsolatban...Mindenki mondta, hogy nagyon sok az a 42 km, azt lehetetlen végigfutni, de én azt éreztem, hogy nekem sikerülni fog!!! most viszont azon a ponton vagyok, amikor már magam is elbizonytalanodtam, hogy meg tudom-e csinálni, és ez nem jó :-( Mélypont. A belső motivációm és önbizalmam megingott.
Az történt, hogy vasárnap reggel lefutottam 23 km-t, ami egyrészt egyéni csúcs (juhúúú), másrészt viszont annyira megfájdult a jobb bokám, hogy muszáj volt pár napot pihentetni. Minden nap többször kentem Voltaren krémmel, felpolcoltam, amikor csak lehetett, sőt úgy is aludtam, hogy 2 párnát betettem alá. Szóval a héten eddig csak bicikliztem (átlag 20 km/nap) és jógáztam, és csak ma (csütörtök) érzem először azt, hogy akár meg is kísérelhetnék egy laza futást. Csak közben bennem van a félsz, hogy megint elkezd fájni. jaaaaaaaaaaaaaj
Nem tudom, hogy ebben a helyzetben ez a megfelelő motiváció-e, de megnéztem újra a maraton útvonalát...Próbálom magamévá tenni, és talán így majd rövidebbnek érzem...vagy????
Régen elég sok Paolo Coelho regényt elolvastam, és az első néhány (Veronika meg akar halni, Az Alkimista, 11 perc) még kifejezettem tetszett is. Adott valami újat: egyszerű volt, érthető mégis bölcs. Mostanra már kicsit túl egyszerűnek is érzem Coelho regényeit, de még mindig szeretem ezeket a jól megfogalmazott, inspiráló bölcsességeket. Amikor azt hallom, hogy emberek lehúzzák az írót, hogy milyen primitív könyveket ír, mindig azt mondom, hogy egy-egy gondolatért igenis megéri elolvasni őket.
Ez az idézet nem tudom, hogy melyik könyvéből származik, az is lehet, hogy csak egy interjúban mondta, de nagyon igaz. Pontosan ezt érzem, pontosabba éreztem eddig a maratonnal kapcsolatban...Mindenki mondta, hogy nagyon sok az a 42 km, azt lehetetlen végigfutni, de én azt éreztem, hogy nekem sikerülni fog!!! most viszont azon a ponton vagyok, amikor már magam is elbizonytalanodtam, hogy meg tudom-e csinálni, és ez nem jó :-( Mélypont. A belső motivációm és önbizalmam megingott.
Az történt, hogy vasárnap reggel lefutottam 23 km-t, ami egyrészt egyéni csúcs (juhúúú), másrészt viszont annyira megfájdult a jobb bokám, hogy muszáj volt pár napot pihentetni. Minden nap többször kentem Voltaren krémmel, felpolcoltam, amikor csak lehetett, sőt úgy is aludtam, hogy 2 párnát betettem alá. Szóval a héten eddig csak bicikliztem (átlag 20 km/nap) és jógáztam, és csak ma (csütörtök) érzem először azt, hogy akár meg is kísérelhetnék egy laza futást. Csak közben bennem van a félsz, hogy megint elkezd fájni. jaaaaaaaaaaaaaj
 |
| http://www.budapestmarathon.com/en/marathon/maps/ |
Nem tudom, hogy ebben a helyzetben ez a megfelelő motiváció-e, de megnéztem újra a maraton útvonalát...Próbálom magamévá tenni, és talán így majd rövidebbnek érzem...vagy????
No comments:
Post a Comment